Hegyaljai ev. egyházmegye, a →tiszai kerületben, 1742-ben keletkezett az 1788-ig viselt „abaúj-borsodi” néven, s Abaúj, Torna, Borsod, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bihar vármegyékre terjedt ki. Eredetileg három anyaegyházból állott, de már a század végén 11-ből, ami aztán 17-re szaporodott lassanként. Ebből 1897 végén 8 az újonnan alakult →tiszavidéki egyházmegyének jutott; viszont az önálló létében megszűnt →szepesi bányavárosi egyházmegyéből egy, a →sáros-zempléniből pedig kettő ide csatoltatván, egy újonnan keletkezettel együtt 13 anyaegyháza lett ekkor. Számuk 1904-től a →hat szabad kir. városi egyházmegye szétosztása folytán a két kassaival 15-re emelkedett, melyek Abaúj-Torna, Borsod és Zemplén vármegye területén, ez utóbbinak csak egy részén feküdtek. Leány- és fiókegyháza azonban szerfelett sok volt más vármegyékben is. A trianoni békeszerződés után csak 10 anyaegyháza maradt, de 1938-ban rövid időre visszakerült Kassa is. – →Esperesei közül a következőkről tudunk: Fornet Keresztély fancsali l. (1790.) 1795-ig, Schmal Sámuel nyíregyházai l. (1798.), Risz Pál miskolci l. (1819.) 1834-ig, Komáromy József miskolci l. 1834–1850, Farbaky Dániel nyíregyházai l. 1850–1854, Psenyeczki Nagy Mihály tállyai l. 1854–1861, Bartholomaeides János nyíregyházai l. 1861–1886, →Zelenka Pál miskolci l. 1886–1890, Farbaky József nyíregyházai l. 1890–1896, Turóczy Pál ózdi l. 1898–1917, Mohr Béla kassai l. 1918–1919, Nemes Károly diósgyőri l. 1923–1930, Duszik Lajos miskolci l. 1931–1939, Marcsek János ózdi l. 1939–1948, Vető Lajos diósgyőr-vasgyári l. 1948–1949, Túrmezei Sándor arnóti l. 1949–1952, midőn addigi alakjában megszűnt az egyházmegye.