Hegedüs Sándor (Kolozsvár, 1847. ápr. 22. – Bp. 1906. dec. 28.) ref. egyházkerületi főgondnok. Kolozsvárt tanult 1865-ig, de a jogot 1869-ben Pesten végezte. Már ekkor egy év óta munkatársa volt a Honnak, s ettől fogva pár évtizeden át foglalkozott hírlapírással. 1875-től 1904-ig országgyűlési képviselőséget, 1899-től 1902-ig kereskedelemügyi miniszterséget viselt. A Magyar Tud. Akadémia 1885-ben levelező, 1893-ban rendes taggá, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1889-ben választmányi taggá, 1896-ban másodelnökké, 1899-ben világi elnökké, a →dunamelléki egyházkerület előbb tanácsbíróvá, 1899-ben egyszersmind főjegyzővé választotta. Ez utóbbi állásáról lemondott, midőn 1902-ben a főgondnoka lett a →dunántúli egyházkerületnek. Főgondnoka volt a budapesti egyháznak is, és tagja az erdélyi egyházkerületi közgyűlésnek. – Magyarországnak az egyik legnagyobb közgazdasági tehetsége az egyházi irodalom terén is figyelemreméltó munkásságot fejtett ki azokkal a magasröptű beszédekkel, melyeket a Magyar Prot. Irodalmi Társaság közgyűlésein, valamint főgondnoki minőségében mondott el. Áldozatkészségével is kimagasló helyet foglalt el. Testvére volt H. Istvánnak.

Irodalom: Antal Géza: H. S. emlékezete (1908.)