Hegedüs Sámuel (Torda, 1781. aug. 26. – ?Szászváros, 1844. ápr. 29.) ref. lelkész. Tordán tanult 1791-ig. Ettől fogva a →nagyenyedi kollégium növendéke volt, míg 1801-ben vidékre ment nevelőnek. 1805-től →köztanítói tisztet viselt Nagyenyeden, hol 1806 elején második lelkésszé választották. 1807-ben külföldre ment s a göttingeni egyetemen gyarapította ismereteit. 1808 végére tért vissza állásába, melyet 1810-ben a kolozsvári lelkészségért hagyott el aztán. 1812-ben Kolozsvárt a teológia, 1814-ben Nagyenyeden a történelem, 1829-ben ismét Kolozsvárt a teológia tanára lett. 1830-ban Tordosra ment lelkésznek, innen 1836-ban Szászvárosba →elsőpapnak. Országgyűlési prédikátorságot viselt az 1837-i nagyszebeni országgyűlésen. A Magyar Tud. Akadémia 1832-ben levelező tagjává választotta. Úgy külső, mint belső szónoki képességei korának Erdélyben leghíresebb prédikátorává tették. – Műveinek tetemes része kéziratban maradt. Mindössze két kötet versét (1837.) és a következő egyházi dolgozatait tette közzé: Az igaz ember házának virágzása (Házszentelő beszéd özv. gr. Toldalagi Lászlóné gr. Korda Anna új házába költözésekor). (Kolozsvár, 1812.) Minden tudomány… között egy fő helyet érdemel a theologia. (Uo. 1813.) A privát élet philosophiája (Gyászbeszéd gr. Wass Sámuel felett). (Uo. 1813.) A közhasznú professzor és historicus (Gyászbeszéd Herepei Ádám felett). (Uo. 1814.) Mi a templom? (A sülelmedi templom fölszentelésén). (Uo. 1814.) Egy bölcs asszony képe (Gyászbeszéd gr. Teleki Lászlóné gr. Toldi Sára felett). (Uo. 1814.) Az öreg ember… (Gyászbeszéd Fodor Mózes felett). (Uo. 1816.) Micsoda szempontból kell nézni… (Gyászbeszéd id. gr. Teleki József felett). (Uo. 1817.) A lelki nagyságnak legszebb vonása… (Gyászbeszéd gr. Teleki József sírjánál). (Uo. 1817.) A fő kormányon ülő férfiúnak érdemei… (Gyászbeszéd gr. Bánffy György emlékére). (Uo. 1822.) A státus főembere… (Gyászbeszéd gr. →Teleki Sámuel felett). (Uo. 1822.) Az álnokság nélkül való élet boldogsága (Gyászbeszéd gr. Bethlen Dániel felett). (Uo. 1822.) A házi életnek kötelességei… (Esketési beszéd br. Bánffy Zsigmond és gr. Bethlen Anna egybekelésekor). (Uo. 1823.) Az igaz orvosi tudomány… (Gyászbeszéd Pataki Sámuel felett). (Uo. 1824.) Az asszonyi nem méltósága (Gyászbeszéd gr. Bethlen Imréné gr. Bethlen Rozália felett). (Nagyenyed, 1832.) Egy közönséges nevelőnek… végbúcsúvétele (Gyászbeszéd id. Szilágyi Ferenc felett). (Kolozsvár, 1833.) A menyasszony… a halál teátromán (Gyászbeszéd Sándor Jozefa felett). (Nagyenyed, 1834.) A nemzeti gyász (I. Ferenc emlékére, 1835.). (Kolozsvár, 1837.) A fejedelem és a nemzet egy (V. Ferdinánd születése napján). (Nagyszeben, 1837.) Néhány gyászverset is írt, így a gr. Kemény Farkas halálára (1805.), a gr. Toldalagi László emlékére (1812.) és gr. Bethlen Imréné gr. Bethlen Rozália halálára (1832.). – Veje volt Abacs János püspöknek.

Irodalom: Basa Mihály: H. S. (Erdélyi egyházkerület névkönyve, 1868.), Sámuel Aladár: H. S. mint aesthetikus (Prot. Közlöny, 1893.), Uő.: H. S. mint moralista (Uo. 1893.), Uő.: H. S. életrajza (Uo. 1894.), Török István: H. S.-ről (Erdélyi Múzeum, 1903.).