Hegedüs István (Kolozsvár, 1848. szept. 7. – Orosháza. 1925. dec. 31.) ref. vallású egyetemi tanár. Kolozsvárt végezte a gimnáziumot 1867-ben. Miután ettől fogva Pesten teológiát hallgatott, 1871-ben külföldre ment s egy-egy szemesztert a berlini és lipcsei egyetemen töltött. Visszatérvén, Kolozsvárt 1872-ben segéd-, 1873-ban rendes tanár lett egyháza gimnáziumában. Miután 1885 februárjában bölcsészetdoktorságot szerzett, 1887-ben Kolozsvárt, 1891-ben Budapesten egyetemi tanára lett a classica philologiának. 1889–91-ben algondnoka volt a →kolozsvári egyházmegyének, s Budapesten is élénk részt vett az egyházi életben. 1895-től választmányi tagja volt a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, 1893-tól tagja a Kisfaludy-társaságnak, 1896-tól levelező, 1910-től rendes tagja a Magyar Tud. Akadémiának. 1920-ban nyugalomba lépett. – Csak mellékesen foglalkozott egyházi irodalommal, de így is több becses dolgozatot adott ki ilyen jelleggel. Számos cikkét közölte a Prot. Tudományos Szemle, a Prot. Közlöny és P. E. I. L. Többi idevágó művei: A hellén eszmék és a keresztyénség. (Kolozsvár, 1878.) A pápák síremlékei (Gregorovius után ford.). (Budapest, 1886.) A halhatatlanság kérdése a klassikus irodalomban. (Kolozsvár, 1887.) Themistios és →Dudith András. (Budapest, 1901.) →Sylvester János latin versei (ItK. 1910.). A Ruinae Pannonicae. (Budapest, 1916.) – továbbá gr. Mikó Imre (1876.), Sámi László (1882.) és br. Bánffy Albert (1886.) emlékére tartott beszédei. Magyarra fordította s jegyzetekkel ellátta →„Apáczai Cseri János paedagogiai munkái”-t (1899.). – Testvére volt H. Sándornak.