Hat szabad királyi városi ev. egyházmegye, a →tiszai kerületben, 1741-ben keletkezett, mikor az ezen városokról nevezett egyházkerület utolsó püspöke, →Pfannschmidt Keresztély meghalt. Bártfa, Eperjes, Kassa, Kisszeben, Lőcse, Késmárk egyházait foglalta magában, a XVIII. század közepe felé 17, később 12, utoljára 10 lelkészükkel. Ezekhez csatlakozott egy 1877-ben újraéledt kis egyház 1 lelkésszel. A területileg teljességgel nem egységes →egyházmegye egyházai 1904 elejétől az őket környező, illetékes egyházmegyékbe osztatván be, ezzel megszűnt az egyházmegye, melynek →esperesei közül a következők nevei ismeretesek: Fischer Illés késmárki l. 1741–1747, Krumbholz Mihály bártfai l. 1761-ig, Fábri Gergely eperjesi l. 1774–1779, Weiss János lőcsei l. 1779–1789, Szontagh Sámuel kassai l. 1789–1791, →Herrmann János lőcsei l. 1791–1807, Bartsch Sámuel kisszebeni l. 1807–1828, →Schwarz János Mihály eperjesi l. 1829–1849, Teörök-Árvay János bártfai l. 1850–1854, Szopko Márton kassai l. 1854–1864, Sztehlo János eperjesi l. 1864–1895, Linberger István késmárki l. (1895-től h.) 1898–1901, →Dianiska András lőcsei l. 1902–1904.

Irodalom: Linberger István: A VI szabad kir. városi ág. hitv. ev. esperesség vázlatos története (1882.).