Hatala Péter (Tótmegyer, 1832. febr. 17. – Marosvásárhely, 1918. febr.) unit. vallású egyetemi tanár, róm. katolikusnak született. Tanult Szombathelyen és Pesten, majd miután részt vett a szabadságharcban s ezért fogságot is szenvedett, papnövendék lett Pesten. 1855-ben fölszenteltetvén, káplánkodni kezdett, miután pedig 1856-ben teol. doktorságot szerzett, a következő évben hittérítőnek ment Palesztinába, ahonnan 1860-ban tért vissza. 1861-től az esztergomi papneveldében volt tanár, 1866-tól pedig a pesti egyetemen, előbb a hittudományi, később a bölcsészeti karon. A vatikáni zsinat alatt sokat tartózkodott Rómában, s ekkor fogamzott meg benne az a szándék, melyet azután 1874 decemberében foganatosított, vagyis áttért az unitárius vallásra. Nyugalomba lépvén, Marosvásárhelyre költözött. – Művei közül prot. korából valók: A morál viszonya a valláshoz. (Budapest, 1874.) Az én hitvallásom. (Uo. 1875.) Mohammed élete és tana. (Uo. 1878.) Vándorlás Palesztinában (Ker. Magvető, 1881.). A felekezetnélküliség és a felekezeti kényszer. (Budapest, 1894.) Az ember és az Isten (Budapesti →Dávid Ferenc-egylet évkönyve, 1902.).