Háromszéki prot., majd ref. egyházmegye (eredetileg kézdi, később sepsi), a róm. kat. korból egységes testületként jött át, mint mind a három (sepsi, kézdi, orbai) szék egyházközségeinek közössége. Római katolikusból közvetlenül református lett és egységes maradt a 16. század utolsó harmadában is, midőn már nemcsak ref., hanem unit. gyülekezetek és lelkészek is voltak közöttük, de ekkor is ref. volt a mindnyájuk →esperese. Azonban nem sok időbe került, hogy már e században külön esperesük legyen mindkét felekezetűeknek, bár egyébként annyira egybe voltak olvadva, hogy nem egy gyülekezetnek a másik valláson levő papja volt. Ez a különösség azután is tartott még, mikor 1606 és 1614 között a nagy többséget tevő reformátusok három →egyházmegyére váltak széjjel a három széknek megfelelően. Csak 1619-ben változott a helyzet normálisra e tekintetben, az egyházközségeknek felekezetük szerinti papokkal való rendszeres ellátása útján, ellenben az a másik különös állapot, amely hasonlóan a 16. századból származott át, hogy ti. a rikánbelüli communitasnak egész területén, tehát az unit. egyházakban is a ref. püspök tarthatott →generalis visitatiot, csak 1692-ben szűnt meg, természetesen némely másféle alárendeltséggel együttesen. Az egységes ref. egyházmegye idejéből csupán két esperesről van tudomásunk: László sepsiszentgyörgyi l. (1569.) (1570.), Torjai Székely Péter (1603.) (1606.), aki aztán a szétválást követően is tovább folytatta ezt a hivatalát a →sepsi egyházmegyében.