Hamar István (Kisszentmárton, 1867. dec. 18. – Bp. 1933. aug. 11.) ref. tanár. Kisszentmártonban járt elemi iskolába. A gimnáziumot Kiskunhalason 1886-ban, a teológiát Budapesten 1890-ben végezte. A következő tanévet az edinburghi egyetemen töltötte, mire 1891 őszén Budapesten lett hitoktató. 1894 elején pedig püspöki titkár, 1896 tavaszán helyettes tanárrá, majd miután 1897-ben teol. magántanári képesítést szerzett, a következő hónapban rendes tanárrá választatott a →budapesti teol. akadémia ószövetségi tanszékére. Sokáig őre volt a →Ráday könyvtárnak és az egyházkerületi levéltárnak, s 1918-tól egyházkerületi tanácsbíróságot is viselt. 1931-ben nyugalomba vonult. – Írói működést is folytatott s ennek alapján 1905-ben választmányi tagjai közé sorozta a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság. 1898-tól főmunkatársa, 1905-től 1912-ig szerkesztője volt a P.E.I.L.-nak. Átdolgozta a Csekei János-féle káténak →Polgár Mihály által megállapított szövegét. Nagyobb dolgozatai és önálló munkái: Hózseás próféta könyve. (Budapest, 1897.) Biblika theologia (I. k.). (Uo. 1898.) Az isteni kijelentés az ó- és újtestamentumban. (Uo. 1902.) (VIII. kiad. 1922.) Az amerikai magyar reformátusok lelki gondozása (Prot. Szle, 1910.). A budapesti ref. theol. akadémia Ráday-könyvtárának jelene. (Budapest, 1913.) Az ótestamentomi véres áldozatok és azokban a vér jelentősége (Theol. Szaklap, 1914.). Ézsajás könyve I-XII. fejezetének eredeti részei ritmikus magyar sorokban (Prot. Szle, 1917.). Ószövetségi irodalomtörténet. (Budapest, 1920.) Bibliaismertetés (Képezdei tankönyv). (Debrecen, 1927.) Emlékezés →Szász Károlyra. (Budapest, 1930.) Murányi Jánossal belékezdett egy „Bibliai kézi lexikon”-ba (1919.) és része volt a „Bibliai lexikon” (→Czeglédyvel és →Kállayval, 1929–31.) szerkesztésében.