Hajnóczy Dániel (Vágbeszterce, 1690. ápr. 9. – ?Sopron, 1747. febr. 26.) ev. tanár. Tanult Trencsénben, Zsolnán, Rozsnyón, Lőcsén, 1711-től Győrött, 1713-tól Sopronban. 1715-ben külföldre ment s ezévi jún. 4-től Wittenbergben folytatta tanulmányait. 1718-ban hazatérve, tanár, 1740-ben →rektor lett Sopronban. – Tanári működése híressé tette, de írói munkálkodása sem volt jelentéktelen. – Egyházi érdekű művei: De pharisaeis et scribis in cathedra Mosis sedentibus (Máté XXIII. 1–3.). (Wittenberg, 1718.) Oratio funebris in laudes… Stephani Török de Telekes… (Lipcse, 1723.) Panegyricus… Ferdinando Dobnero… (Hely n. 1731.) Laudatio funebris, qua… principem Eugenium Franciscum… persecutus est. (Bécs, 1737.) Georgius Sigismundus Liebezeit… in funeris sui celebriate… (Sopron, 1739.) Oratio funebris… Joan. Georgio Kramero… dicta. (Uo. 1742.) Epistola gratulatoria ad J. Sipkovics Tóth, cum is ad provinciam sacram superattendentis… consecraretur. (Halle, 1742.) Üdvözlő verset írt Neuhold Jakabhoz és Pamer Mária Zsuzsánnához (1729.), gyászverset a III. Károly (1740.), Kastenholz J. A. (1724.), Meissner Mihály (1723.) és →Pilgram J. Zs. (1739.) halálára. A felette →Deccard J. K. és →Örtel J. G. által tartott beszédek szintén ki vannak nyomtatva.