Gyulafehérvárt a protestantizmus attól fogva uralkodott, hogy →János Zsigmond híve lett a reformációnak. Túlsúlyát a róm. kat. Báthoryak idejében is megtartotta, de igazi virágzását a ref. fejedelmek alatt érte el, akkor, amikor mindhárom prot. egyház fennállott, a református éppen két templommal, sőt aztán itt volt a kollégium is, meg itt volt majdnem állandó székhelye a ref. püspöknek. A főhatalomnak a Habsburgok kezébe való jutása után mihamar elkövetkezett az a korszak, melyben elrabolva a protestánsoktól jóformán minden életlehetőségüket, az 1716-tól újra helyben székelő róm. kat. püspök szinte egyeduralmat gyakorolt. A református és a szász evangélikus egyházat mégsem bírták megsemmisíteni, s bár ekkor, miután minden prot. egyházi épület elvétetett, leggyengébb lévén az unitárius egyház megszűnt, és lakás nélkül maradván, egyszer s mindenkorra más székhelyre kellett távoznia a ref. püspöknek, ennek dacára, minthogy mind az evangélikus, mind a református közönség állhatatosan ragaszkodott saját lelkészének szolgálatához, szakadatlanul fenntartotta a lelkészi állást mindkettő.