Győry Elemér (Takácsi, 1891. jún. 30. -) ref. püspök. A középiskolát Pápán, a teológiát ugyanott, valamint Genevában végezte. Miután 1915–17-ben Pápán →senior s kevés ideig Nagyigmándon segédlelkész volt, még ez évben püspöki titkár lett Komáromban. 1918-tól lelkész volt Hetényben, de 1923-ban kiutasították a csehek. Ettől fogva egy évig (magyar-) Komáromban helyettes lelkészi, két évig újra püspöki titkári működést folytatott, míg 1926-ban teol. magántanári képesítést szerezvén, ugyanez évben a gyakorlati teológia tanszékét foglalta el a pápai akadémián. 1928 októbere óta Győrött lelkészkedett 1943-ig, midőn Pápára ment át. A →dunántúli egyházkerület 1932-ben tanácsbíróvá, 1935-ben főjegyzővé, majd konventi és zsinati rendes taggá, 1943-ban püspökké választotta. 1961. októberében nyugalomba vonult. – Művei: Evangelizálás a ref. egyházban. (Pápa, 1926.) Bizonyságtevés. (Uo. 1928.) A francia protestantizmus evangelizáló munkája. (Budapest, 1929.) A kettős tüzes nyelvek fényében. (Győr, 1931.) Útmutatás a socialis munkák végzéséhez. (Budapest, 1931.) Isten dicsőségének szolgálatában. (Uo. 1934.) A vasárnap megünneplésének akadályai. (Pápa, 1935.) Kovács Pál, a ref. presbyter és gondnok. (Uo. 1937.)