Gyöngyössi János (Kraszna, 1741. nov. 4. – ?Újtorda, 1818. márc. 15.) ref. lelkész, a →Gy. Árva Pál bátyjának, →István érmelléki esperesnek és →Soós Ferenc püspöknek unokája. Tanult 1749-től Kolozsvárt, hol 1757-ben lett →togatus, majd köztanító, 1766 tavaszától őszéig pedig →senior volt. 1767-ben külföldre ment s ez évi szept. 14-én a leideni egyetemen lépett a hallgatók sorába. Három év múlva visszatérvén hazájába, 1771 májusában az alsórákosi lelkészséget foglalta el, de már ez év végén Újtordára távozott, előbb →káplánnak, 1774-ben lelkésznek alkalmaztatván. – Leoninus verselésével vált általánosan ismertté s a magyar irodalomtörténet érdekes alakjává. A →Helytartótanácstól 1790-ben tervezett akadémia tagjául ő is ki volt szemelve. Az egyházi irodalom mezején a következő művekkel szerepelt: Dissertatio physicotheologica, in qua causam mortis proximam eamque physicam et naturalem in primis parentibus integris adfuisse… demonstretur; inde mortem naturae integrae sequelam esse, salva reformatae fidei doctrina deducitur. (Kolozsvár, 1767.) Halhatatlan emlékezetű Debora… (Gyászbeszéd Mária Terézia emlékére). (Uo. 1782.) Temetési tanítás… (Zeyk Elekné Domokos Anna felett). (Uo. 1791.) Szent tanítás a tisztaszívű keresztyénről (Gyászbeszéd Egri Farkasné Korda Kata felett). (Uo. 1812.) Halhatatlan és áldott emlékezete… Bethlen Julianna… Katona Zsigmond… párjának (1811.). (Uo. 1818.) Üdvözlő verseket írt br. Wesselényi Farkas és gr. Bethlen Julianna (1766. latinul és magyarul), Sófalvi József és Farkas Zsuzsanna (1784.), Szőts András és Szathmári Pap Ágnes (1786.) egybekelésére, valamint I. Ferenc osztrák császárrá nyilvánításakor (1804., latinul), gyászverset Nyírő Rozália és Ágnes (1792., magyarul), Verestói Erzsébet (1763. latinul) és ifj. Soós Ferenc (1776., latinul) halálára. Önéletrajza közölve az Erdélyi Prot. Közlöny 1873. évi folyamában. – Nagyapja volt →Mihályi Károlynak, apósa →Mihályi Mihálynak, unokája →id. Soós Ferencnek, unokaöccse ifj. →Soós Ferencnek.

Irodalom: Abafi Lajos: Gy. J.-ról (Figyelője XI.), Albert János: Gy. J.-ról, a költőről (Ker. Magvető, 1884.).