Gömöri ref. egyházmegye, a →tiszáninneni kerületben, a →borsod-gömör-kishontinak egy részéből alakult 1799-ben. Az ország új határainak kialakításakor 44 anyaegyházból állott, melyek valamennyien Gömör-Kishont vármegyének feküdtek a területén. Közülük 34 Csehszlovákiához menvén át, csupán 10 maradt Magyarországon. Amazokhoz társult még a →tornai egyházmegyéből a Gömör vármegyében levő Szilice, emezek meg a tornaiból maradtakkal lettek egy →egyházmegyévé: a →gömör-tornaivá. 1938-ban visszakerült az egész egyházmegye pár évre. A réginek és a régi nevet viselőnek →esperesei: Szőke Ferenc rimaszombati l. 1799–1806, Bátori István pelsőci, serkei l. 1806–1833, Dapsy József hanvai l. 1833–1846, Terhes Sámuel rimaszombati l. 1846–1860, Szentpéteri Sámuel pelsőci l. 1860–1866, Szabon János jánosi l. 1866–1868, →Török József alsóbalogi l. 1868–1881, Nagy Pál tonaljai l. 1881–1906, Csabai Pál alsóbalogi l. 1906–1914. →Czinke István rimaszombati l. 1914–1917, Buzi Márton kövecsesi l. 1917–1928, (tehát az államfordulat után is), Dusza János pelsőci l. 1929–1935, Ablonczy Pál hanvai l. 1935–1938, Lenkei Lajos runyai, rimaszécsi l. 1938 óta, ki esperese maradt a teljessé vált egyházmegyének is.

Irodalom: Vattay László: Visszapillantás a gömöri ref. egyházmegye százéves történetére (1900.).