Nánási Lovász András (?, ? – ?, ?) ref. lelkész. Erdélyi születésű, Nagyenyeden tanult. Külföldre menvén, 1721. máj. 22-én Franekerben iratkozott be egyetemi hallgatónak. Angliában is járt. Hazájába visszatérve, mindjárt 1724 elején Kassán lett lelkész, ahonnan 1727 októberében eltávozva, 1728-tól Huszton, 1731-től Visken lelkészkedett. Innen 1736-ban Nyíracsádra, 1737-ben pedig Marosszentkirályra került lelkésznek. 1747-ben „Erdélyben bujdosó” pap volt, de 1750-ben a Telekieknél viselt udvari papságot. – Művei: Tacentis mundi respublica, sive… de statu animarum post mortem. (Franeker, 1723.) Amaz egy szükséges dologról… (Gyászbeszéd br. Bánffy Judit felett, 1744.). (Kolozsvár, 1747.) Isten házának mezején… (Gyászbeszéd br. Bánffy Zsigmondné br. Kemény Katalin felett). (Uo. 1747.) Gyászverset írt a →Pápai Páriz Ferenc halálára (1717.) – Fia →N. L. Mihálynak, unokája →Tofeus M.-nak. | 
