Prágai András (Nemeskér, ? – Tarcal, 1636 tavasza) ref. lelkész. Sárospatakon tanult, majd külföldön, hol 1616. júl. 27-én Heidelbergben iratkozott be az egyetemre. Hazájába visszajővén, 1619 tavaszán sátoraljaújhelyi másodpap, azután szerencsi lelkész és egyúttal →Rákóczy Györgynek itteni udvari papja, 1631 őszétől gönci, 1635 elejétől tarcali lelkész volt. – Művei: Assertiones (Sandaeus jezsuita ellen, aki megtámadta azt az értekezést, melyet ő respondeált a reformáció százéves emlékünnepén). (1618.) (Újra kiadva Pareus „Miscellanea catechetica” c. kötetében, 1634.) Concio pomeridiana in dedicatione templi Bekecsiensis. (A „Consecratio templi novi” c. kiadványban magyarul). (Kassa, 1625.) Fejedelmeknek serkentő órája (Gvevara Antal spanyol művének latin fordítása után). (Bártfa, 1628.) (Csak az I. és III. könyvet fordította, a II-at Draskovics János 1610-ben megjelent fordítása szerint közli.) Respondeált a „De providentia Dei” (1616.), a „De causis centum ab hinc annis… ex evangelicis Germaniae ecclesiis eliminati semperque fugiendi papatus” (1617.) tárgyaló vitákon, valamint a következő kérdésről tartotton: „An calviniani, quos vocant, fundamentum fidei sartum, tectum retineant?” (1617.) Üdvözlő verset írt Bakai Gergelyhez (1617.), →Jászberényi Mátyáshoz (1617.), →Szenczi Molnár Alberthez (1617.), Pataki Fűsüs Jánoshoz (1617.), és →Kecskeméti C. Jánoshoz (1619.), akinek ezt magában foglaló művét magyar bevezetéssel is ellátta. Írt még „carmen votivum”-ot a bekecsi templomavatásra. Irodalom: Zoványi Jenő: Adatok P. A. életéhez és működéséhez (Itk. 1941.). | 
