Sőt
Krisztus születésének idejében,
írnak vala csak harmincnégy
esztendőben,
Krisztust mikor megölék Jeruzsálemben,
Pál is ott
forog vala akkor az időben.
Pál,
kinek zsidóul Saulus neve vala,
Mojzes törvényét ótalmazza
vala,
Az megfeszült Krisztust az kik vallják vala,
azokat
halálra Saulus kergeti vala.
Ennek
csak egy esztendeje elmúlt vala,
hogy Krisztust az zsidók
feszítették vala,
Harmadnap halálból feltámadt vala,
és nagy
dicsőségben mennyekbe felment vala.
Történék
búdusások tanítványoknak,
az igaz vallásért szegén szent
Istvánnak,
először halála lőn Protomártírnak,
Saulus
ruhájokat, tartja az hóhéroknak.
Rettenetes
kergetője az híveknek,
az időben
Saulus az keresztyéneknek
halálval tömlöccel büntet sokat
bennek,
kik ellene szólnak Mojzes törvényének.
Válta
ottan levelet az főpapoktul,
elindula hamar az
Jeruzsálemből,
mindeneket fogva hozzon
az kűföldről,
kik vallást tennének az megfeszült Krisztusról.
Siet
hamarságval sok fenegetéssel,
Damaszkuszban megyen nagy
hertelenséggel,
Az kegyetlen Ispán
haragos levéllel,
ott is meg akara hízni keresztyén vérrel.
Isten
mennyből neki útban meg jelenék,
villámás, mendörgés, fényesség
adaték,
hogy ki miatt Saulus hamar homlok esék,
mennyekbül
hozzája illyen szózat adaték.
Láss,
mit kergetsz éngem az én hívemben,
nehéz néked rugódoznod esztön
ellen.
Felelé Pál: Mit kivánsz, Úram,
én tőlem?
Mind az tévő leszek, csak parancsolj énnékem.
Ottan
Úr felele: mit kergetsz engemet?
ne
üldözzed nekem az én héveimet,
Mert ezekért ontottam ki én
véremet,
és szörnyű halálra adtam az én testemet.
Ottan
feltekinte, hogy ez szókat hallá,
mondhatatlan
igen meg ijedett vala,
Szeme vakulását ű csudulja vala,
mint az
vak sötétben, úgyan tapogat vala.