BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Régi magyar könyvek (1500-1711) » Veszprémi históriás colligatuma       

Sőt Krisztus születésének idejében,
írnak vala csak harmincnégy esztendőben,
Krisztust mikor megölék Jeruzsálemben,
Pál is ott forog vala akkor az időben.

Pál, kinek zsidóul Saulus neve vala,
Mojzes törvényét ótalmazza vala,
Az megfeszült Krisztust az kik vallják vala,
azokat halálra Saulus kergeti vala.

Ennek csak egy esztendeje elmúlt vala,
hogy Krisztust az zsidók feszítették vala,
Harmadnap halálból feltámadt vala,
és nagy dicsőségben mennyekbe felment vala.

Történék búdusások tanítványoknak,
az igaz vallásért szegén szent Istvánnak,
először halála lőn Protomártírnak,
Saulus ruhájokat, tartja az hóhéroknak.

Rettenetes kergetője az híveknek,
az időben Saulus az keresztyéneknek
halálval tömlöccel büntet sokat bennek,
kik ellene szólnak Mojzes törvényének.

Válta ottan levelet az főpapoktul,
elindula hamar az Jeruzsálemből,
mindeneket fogva hozzon az kűföldről,
kik vallást tennének az megfeszült Krisztusról.

Siet hamarságval sok fenegetéssel,
Damaszkuszban megyen nagy hertelenséggel,
Az kegyetlen Ispán haragos levéllel,
ott is meg akara hízni keresztyén vérrel.

Isten mennyből neki útban meg jelenék,
villámás, mendörgés, fényesség adaték,
hogy ki miatt Saulus hamar homlok esék,
mennyekbül hozzája illyen szózat adaték.

Láss, mit kergetsz éngem az én hívemben,
nehéz néked rugódoznod esztön ellen.
Felelé Pál: Mit kivánsz, Úram, én tőlem?
Mind az tévő leszek, csak parancsolj énnékem.

Ottan Úr felele: mit kergetsz engemet?
ne üldözzed nekem az én héveimet,
Mert ezekért ontottam ki én véremet,
és szörnyű halálra adtam az én testemet.

Ottan feltekinte, hogy ez szókat hallá,
mondhatatlan igen meg ijedett vala,
Szeme vakulását ű csudulja vala,
mint az vak sötétben, úgyan tapogat vala.