BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Régi magyar könyvek (1500-1711) » Veszprémi históriás colligatuma       

Látom, hogy sokan nagy Krónikákat írnak,
Hatalmas Uraknak életekről szólnak,
Erős Vitézeknek halálokról írnak,
sok veszedelmekről, Hadakról tanítnak.

Azoknak írások kedvesek Uraknál,
látom, gyönyörűség az írástudóknál,
Nemesnél, községnél és sok tanítóknál,
az elmúlt üdőkről hogy szép dolgokat hall.

Vegyék jól eszekben az Magyar nemzetek,
két dologról írok mostan én tünektek,
Jövendő dolgokról, hogy tü megtérnetek,
hasznotokra lészen, ha néki engedtek.

Rettenetes első ítílet napjáról,
az Úr hatalmasson eljő Országából,
Mindeneket felkölt az földnek porából,
jókat, gonoszokat ítíl igazságból.

Énnékem így tetszik, illik erről írnom,
másodszor tenéked elődbe számlálom,
Hívek kik legyenek, tenéked megírom,
mert nagy bódogságok jövendő, jól tudom.

Nem ok nélkül írom ezeket tünektek,
az Úr parancsolja nékünk, Híveinek,
Hogy mi meghirdessük az ű népeinek,
az ítílet napján hogy el ne vesszenek.

Csendességgel azért hallgassatok reá,
ítílet napjáról szóllok, vigyázz reá,
Az kik meg nem térnek, az Úr Isten mondja,
örök kárhozattal azokat megrontja.

Igen rettenetes az ítílet napja,
az szentírás nékünk miképpen megmondja,
Az kegyetlen népek nagy nyomorúságra,
akkor feltámadnak örök kárhozatra.

Úgy vagyon megírva az Isten Könyvében,
hogy oly rettenetes nap jő el hirtelen,
Melyhez hasonlatos nem volt itt ez földön,
mindenek reszketnek akkor félelemben.

Szörnyű büntetését az nagy Úr Istennek,
akkoron meglátják az kegyetlen népek,
Az földnek porából mikoron felkelnek,
az hitetlenekkel örök kínra mennek.

Vedd eszedben kérlek, te ember, magadat,
Istennek szolgái mely szépen tanítnak,
Rettenetes voltát ítíletnek írják,
Istennek haragját az bűnért kiáltják.