Isák
pátriárkának
szent
házasságáról való szép história
Régi
nagy üdőben az vízezön után,
mikor száznyolcvanhét eztendő elmúlt
vala,
vala egy szent atya, hogy kit az Úr Isten,
az nagy
Ábrahámnak fel neveztetett vala.
Ennek az Úr Isten régen meg
esküvék,
hogy az ü szent Fiát ez földre bocsátaná,
hogy kit
Ábrahámnak ü nemzetségéből,
emberi nemzetért ő áldozatra adná.
Azt is felfogadá hogy ő
nemzetségét,
megsokasítaná, mint az égnek csillagit,
és ő
maradékit megszaporítaná, mikint
az tengernek nagy sokságú
fövenyit.
Azért Isten ada fiú magzatot,
ő
feleségének az szép Sára asszonynak,
Sára mosolyodék, az gyermek
születék,
és felnevezteték az víg kedvű Isáknak.
Isten felnevelé az gyermek
Isákot,
ember korba juta, Sára asszony meghala,
Ábrahám
peniglen igen gazdag vala,
de idője szerint igen megvénhölt vala.
Ím előhivatá egyik hív
szolgáját,
kinek neve vala az jámbor Eliezer,
mondá, ig’
jól látod, hogy én megvénhöttem,
azért esküdjél meg, te jámbor
Eliezer.