Régi magyar könyvek (1500-1711) » Veszprémi históriás colligatuma

[I.]

Catechesis, azaz, Kérdésök és Feleletök, az Keresztyéni Tudománnak Ágairól, az jámbor istenfélő harmadik Friderik Herczek birtokában Palatinatusban levő tudós bölcs Doktorok által irattatot. Deákból penig Magyar nyelvre fordittatott hogy mind az kisdedöknek az Schólákban mind penig az egyigyűeknek az Ecclésiában Lelki éppületökre lenne. Szárászi Ferencz által debreceni Anyaszent-egyháznak Lelki Pásztora által. Debrecenben Nyomtatta Lipsiai Pál 1604.

4° ( : )^{3 + 1}, A–P, Q⁶ = [69] számozatlan levél.

RMNy 909 (Rmk 160 = H 820 nro 1.; Rmk 170 = H 819)

*

Magyarul a Heidelbergi Kátét (a Pfalz – Heidelberg és környéke – református fejedelemségében elfogadott) palatinátusi katekizmust Huszár Dávid adta ki először Pápán 1577-ben (RMNy 395 [1] – valószínűleg atyja, Huszár Gál fordítása szerint). A magyar cím nem árulta el, mi az eredeti mű: A keresztyén hitről való tudománnak rövid kérdésekben foglaltatott sommája, melyet egész esztendő által minden úrnapjára rend szerént magán való részekben rendöltünk. Szárászi Ferenc (kb. 1560–1610) munkája a korábbi fordítás átdolgozott változata a harmadik latin kiadás szerint. A fordító tolnai születésű, aki külföldi tanulása után Tolnán volt rektor, majd 1603-tól haláláig Debrecen város egyik lelkésze. A huszadik században utcát neveztek el róla Debrecenben. Az első debreceni kiadás nyomán Szenci Molnár Albert is a káténak ezt a fordítását adta ki az úgynevezett Oppenheimi Bibliához kötve 1612-ben, de átdolgozott alakban (RMNy 1037 [3]). Azért, mert nyelvileg (nyelvjárás és irodalmi nyelvhasználat, valamint helyesírás szempontjából) is meghaladottnak tekintette, és a bibliai idézetekben is a Károlyi Gáspár féle fordítást alkalmazta. Híd ez a káté Huszár Gál (Huszár Dávid) kora meg Szenci Molnár törekvései között. 1604-ben még sem az egységesen használt magyar nyelvű bibliafordítás, sem a helyesírás és a nyelvi norma kezdődő egységesítése nem érvényesült.

Szenci Molnárnak előfutára és példája volt Szárászi abban is, hogy Huszár Dávid nyomán Haustafelt és néhány mindennapi imádságot is csatolt a kátéhoz. Pfalz mintája szintén követve Szenci Molnár, hivatkozott arra, hogy az imádságok között 1577-ben megjelent is van. Később genfi zsoltárok mellől elmaradt a káté és a Haustafel, de megmaradtak egyes változatlanul ismétlődő imádságok egészen a 19. század elejéig. Ez is hozzájárult Szenci Molnár magyar zsoltárainak tartós nyelvtörténeti, helyesírás-történeti, irodalomtörténeti és kegyességtörténeti hatásához.

A latinul s németül először 1563-ban megjelent kátét a Tiszántúlon hamar elfogadták, a 16. század második felétől a gyermekek hitvallásos oktatásának, ez az év vasárnapjai szerint ötvenkét részre tagolt káté volt az alapja (magyarul is, latinul is) a 20. század elejéig. A Heidelbergi Káté ma is a Magyarországi Református Egyház hivatalos irata. Már a reformáció századában igen kedvelt volt a vasárnap délutáni kátémagyarázat, ott is a Heidelbergi Káté volt a vezérfonal. A protestáns helységek vezető testülete ismételten megkívánta, hogy a lelkészek a felnövekedő ifjak oktatását, a leányokét is, gondosan végezzék, el ne merjék hanyagolni.

Ugyanebből a debreceni kátékiadásból megmaradt egy teljes példánya is a Nagytárnak (ezen kívül jelenleg még öt példányról tudunk). Ennek régi jelzete H 819, tehát éppen a Veszprémi colligatum amellett állott a polcon. Veszprémi kolligátumából ezért az érdekes, de valaha megcsonkult, majd egykorú kéziratos másolattal kiegészített példányt kivágták, és duplumként eladták, amint a leltárnaplóban megörökítette Varga Zsigmond igazgató: A H 820. catechesis stb. darabja a duplummal együtt Bertók L-nak átadatott. D. 1937. III/18. VZs. – Megvásárolta, és később Visszajuttatta Dr. Tóth Endre Professor, 1964. I. 15. Dr. Módis L. – Az egykori colligatum tehát ma ismét teljes.

A kivágott ívekhez erősen csirizes ragasztót használva készült félbőr kötésben árusították. Ennek gerincét időközben a kártevő lárvák teljesen szétrágták. Később már a kártevők ellen más megoldást választottak volna (vegyszereket adalékoltak volna, illetve más ragasztóanyagot használtak); illetve ilyen történelmi kötésből a milleneumi kiállítás kedvéért sem metszettek volna ki egy 16. századi bibliai históriát. A kötetnek a történelmi források miatt is intő példája egyes hasonló gyűjtőkötetek sorsa.

Ugyanakkor a régiek szeretetét, gondosságát jól szemlélteti a kéziratos pótlás. A kötet valamelyik birtokosa a káté debreceni kiadásából csak hiányos példányt tudott megszerezni, vagy viszontagságok között megkárosult az ép példánya (lehet, hogy a táros diáknak is megsérült volta miatt kellett újraköttetnie a gyűjteményt), egy másikból kipótolta a hiányzó részt. A szöveg egyező, de a másoló nem törekedett arra, hogy sorról sorra utánozza a nyomtatott kiadást; valamint a betűalakokat és a helyesírást csak helyenként követte. Feltűnő azonban, hogy a címlapon egészen más körzeteket rajzolt, mint amilyet 1604-ben látunk. Ebből, és az apró eltérésekből arra is gondolhatunk, hogy a káté valamelyik későbbi, ma már ismeretlen, vagy csak utalásból ismert, de változatlan szövegű 17. századi kiadásából pótolta a hiányzó harmadfél ív hiányzó szövegét.

A káté ép példányának bordázott, vaknyomásos bőrkötése szép példa a debreceni nyomda kereskedő hálózatában működő mesterek munkájára, akik az ország minden részén eket árultak, és kívánság szerint kötötték be a megvásárolt eket. A káté első tulajdonosa Szatmáron vette a negyedrét kötetet 5 dénárért 1620. július 9-én. Gönci Pap György a közelben működő prédikátor lehetett.

*

A káté szövegében a bibliai hivatkozások szokás szerint végig latin nyelvűek, ez ellen majd a 17. század végén Tótfalusi Kis Miklós emelt szót. Ez a kiadvány az első abból a sorozatból, amely két évszázadon át több változatban megjelent Debrecenben (és ezt a példát követve másutt is). A káté szövegét a kiadások egyik változata (a Szenci Molnár által summázott szövegű), a fundámentum, csak a szokásosan emlegetett bibliai helyek (loci communes) felsorolásával utalt a káté minden kérdése után, ez volt a lókusok nélküli kiadás. A másik változat valamennyi helyen a bibliai idézet teljes szövegét is tartalmazta, ez volt a lókusokkal kiadott fundámentum. Ezt a változatot kezdte el Szárászi kiadása, aki először adta hozzá a teljes bibliai szöveget a Huszár Gál nyomán közkézen forgott kátészöveg revideált változatához saját maga fordításában, esetleg átvéve ma már ismeretlen forrásból a bibliai idézetek egyes részleteit. Szenci Molnár később a bibliai idézeteket a Vizsolyi Biblia szerint közölte.

A latin hivatkozásoknál az első szám a bibliai fejezetét, az utána következő számok a verseket jelentik.

Ugyanabból a bibliai ből és/vagy fejezetből vett idézeteket jelent az Et + fejezet és versszám jelenti. Némelykor a kezdővers száma után latinul az –ig (usque ad) található, vagy az egész fejezet elolvasására utalás (lege…).

A 17. század elején, de még a század végén is, magyar biblia ritkaság volt, nagyon kevesen juthattak hozzá, ezért a káté egyes kérdéseivel kapcsolatban idézett bibliai versek ismerete, megtanulása valóban a biblia vázlatát, kivonatát jelentette, amelyet az első kommunióra bocsátás előkészületeként megtanítottak a serdülőkkel.

Az idézett bibliai ek rövidített latin megnevezése, ezek teljes alakja, valamint a magyar megfelelők, és a nemzetközi szabványokhoz illeszkedő mai rövid hivatkozások alább láthatók. Ahol a megszokott protestáns és római katolikus elnevezés különbözik, mindkét rövidítés megtalálható.